Kisbolygó

Vers vagyok és azAmivé a versek próbálnak tenniTőled van bennem a versSegíts hát lenni

Kincset annak, ki szétoszt mindent,Mindig egyre többet adnak,De a kincs ha Nála marad,Forrásai elapadnakBenned csillan meg az élet,Valahol valaki vár rá,S azt, mi Benned apró ér csak,Ő teszi hömpölygő árrá.

Don't pack more than you need, remember to drink enough water and smile!

Nem vettem volna magamraHa tudom hogy mi ez hagyomVigye másVigye ha kell neki minden áron...De nem tudtam!És most hogy hordom mégis vigaszHogy ezt az érlelő kíntE fájdalmas zarándok ösvénytEzt a senki meg nem mondja mit (titkos megváltó szövetség talán)Még mindigMég most is Veled…

Mért próbálod összerakni újraEgyedül magányosanA már százszor szétesett fikciót?Miért...?Tehetnél annyi jót. Mért görgetsz oly sok kételyt?Mért tépelődsz magad?Mért fordulsz el egészen?Mit szeretnél?Látnád, ha szívedbe néznél,A legmélyebb vágy ott vár Rád régóta…

Mi az a minden, amit a társ ad...?Amíg nem értjük,Nem lehetek más, mint a társad.