Kisbolygó

Van-e teljes és végtelen igazság, Tábor hegyi valóság vagy álom?Színről-színre látás, menyegző, nász, hol végre megtalálomAz Istent, ki az emberrel, mióta ember él a földön, egy,S a bárányért, ha az eltéved, mint jó pásztor, érte megy...Nem tudom, van-e, s nem tudom, velünk mit tesz Ő?Mit tesz - ha…

Nem tudsz Te semmit! Nem tudod, hogy ki okozta azt a bajt ottMert nem tudod, hogy odáig kit, mi, meddig s miért hajtott,Mitől lett szenvedélye, vagy ha nem lett, honnan jött rá gyalázata,Nem tudod, mert itt a földön ennek nincsen magyarázata,Nem tudod, mit táplál forrása, forrásának vize majd hol…

Tegnap a királyról volt szó, ma viszont (és aztán még két napig) egy másik férfi archetípus, a mágus kerül terítékre. Pár szót hadd idézzek Richard Rohr A férfi útja II. című könyvéből: A mágus a belső változás, a transzformáció ősképe, mágus az, aki megérti a lelket: ő a bölcsesség és a tudat…

Erős-e az, aki soha nem hajlik?Bátor-e az, aki még félni se mer? Az erős gyengeségét elfogadjaA bátor sebezhetőségét nem tagadja

Kívülről csak toporgásnak látszik,De nagy dolgok játszódnak le mégis,A rétegek lassan kisímulnak, a szálak összefésüléődnek,Míközben a tündérkert legszebb fája aranyalmát terem Sorsod, hogy bízz bennem, velem a túlpartra érj,S aztán Te is vezess másokatÁt tűzön, tengeren

A fájdalom, hogy nem vagy itt, bennem mindent elbont,Mindent szétszed, mindent átnéz, mindent felkutatS végül utat épít Feléd, királynőnek járó bíborszín utat...A létezés összes irányát díszítsd, ékesítsd magaddal,De ne félj indulni egy felé, hisz az az egy Neked készül,S álmomban kiegészül, az a Te…

Űrt hagytál bennem, rettentő, fájdalmas, sikoltó ürességet,Ám abból lett a vágy, hogy a sűrű sötét semmit valami fényesítse ki,Hogy legyen fény, nagy fény, és Te is észrevedd, hiába állsz most háttal neki...Akkora fény legyen, hogy azért akarj, merj visszajönni a mábaA fény hozzon vissza Téged…

Hol vagy Édes Egyetlen Szerelmem? Merre jársz, mire gondolsz?A szálak hogyan állnak Benned gondolatszövetté össze? Hidaknak épülését, arcodnak szépülését,Falak leomlását, tüzek lobbanását, titkok roppanását megünnepelni,Szédítő, beláthatatlan távlatok felé mély vizek harsogó hullámain utazni sokáig…

Testem minden porcikája, minden ideg, minden áramRég felébredt, és nem is tud visszaaludni bennem évek óta,Mint felajzott nyílhegy az íj fokán, úgy összpontosul, remeg A fal az, hogy letagadod magadban az érzékenységet,Amely ezt meglátná... Pedig van, vedd elő, szép, gyönyörű attól leszel,A…