Kisbolygó

Az élőt élet, növekedés,Termés veszi körül,Míg a holtat száraz,Repedt föld, ugar Ennyire egyszerű...Mindenki maga dönti el,Hogy mi szeretne lenni:Bőkezű vagy fukar

Nem érdemes az idő sodrának ellenállni,Növekedj, szépülj, nyílj ki bátran, tanuld az életet,Mely Benned kibontakozni, teljesedni vágyik Maradj gyerek, de közben gyönyörködj,S nézz előre, fuss, szaladj, ne állj megA mindent betöltő élet vágyig

Sokat gondolok Rád, nagyon sokat,S úgy írom egymás után a sok titkos jelet,Ahogy próféták vésték egykor kőtáblákra a hírt,Mely végül beteljesült, s a világ tanulsága lett A világ tanulságait lassan megismerem,Ám a szó csak közvetít, Nélküled halott, mit sem ér,De szorgalmasan, töretlen lendülettel…

Volt egy pillanat, amikor minden megfagyott köröttünk,Amikor kiderült, hogy nem pont úgy volt igaz Az a pillanat réges-rég elmúlt, ám a történetünknek mégsen lett vége,Mert az, amit most vizslatsz, szagolgatsz, méricskélsz,Azért szeretet, és marad mindvégig, holtig az

Ezek a dolgok természetesen jönnek,És ezeket a dolgokat - természetesen - meg kell haladni

A víz szaladA víz szalad, a kő marad,Könnyű vagy súlyos lesz a léted?Életem mázsás terheit teszed-e könnyebbé végül?Építményeimet színeiddel felékesíted-e?Jössz-e szivárvány ívet játszani,És jössz-e rubin teát szagolniSárga páragőz fölé hajolva...Ahogy egyszer már megígérted?

Mennek el az évekMennek el az évek, amelyeket rég együtt tölthetnénkEgymásért viselt gyönyörű, puha, kedves figyelemben,És egyre érthetetlenebb, hogy mért kell nekünkEste külön feküdni le, és külön kelni reggel,Amikor szerethetnénk egymást szépen, Testben és lélekben egészenEgymáshoz bújvaÖregszünk,…

Majdnem elszédültemNincs öröm, és nincs fájdalom se Nélküled,Magaddal vitted mind a kettőt,Hiányukat sokáig tűrtem,S hogy legyen Neked is min járni,Felfedeztem egy keskeny, alig létező utat,És közben annyit küszködtem Érted,Hogy majdnem elszédültemKüszködtem és harcoltam, ahogy kell,És látom, hogy…

Nem állhat meg a tűzzel senki,Vinni, hordozni kell, amíg lángja, hője tart,Percekbe sűrítve villanj át a léten (csak a híg idő múlik),Akkor is, ha kínoz a fény, s akkor is, ha a holt tér szinte felszív...Át kell vészelni tízezer súlyos csapást, és százezer szörnyű nagy vihart Nem állhatsz meg Te…

Nem lehetsz boldog, míg nem zárulnak BennedA még  csak félig megfutott körök Kint vágyak cikkáznak, jönnek-mennek,De odabent csend van, s minden vágy örök Nem lehetsz boldog, míg a kevély magányÁlnok igéretével megfogva tart,Míg szívedről le nem kopik a sűrű rontás, Melyet oda csalóka csillogása…

Úgy tűnsz fel, mint könnyű álom,Mintha a kép csak látomás volna,Mintha a várakozás tejfehér falán átValaki hirtelen Rád gondolna Nincs ebben semmi nem helyénvaló,Hísz így és ilyennek teremtettek minket,És mi is így teremtjük folyton egymástSzabadnak, de azért tisztelve kötéseinket Hártyákat szakít…

Amit csinálsz, az elég abszurd, de ha ez kell, ahhoz,Hogy a fájdalmat legyőzd magadban, legyen,Mert akkor van cél vagy okAlattunk hullámok hullámokra tőrnek, örvények örvényeket gyötörnek,S lehet, hogy úgy érzed, poklok poklán át sodródsz velük,De ne félj nagyon, hisz ott, a poklok poklánÉn is Veled…

Vannak érzékeny pontok és kevésbé érzékenyek...Az utolsó oltást majd oda add, ahol az már nagyon fáj,Ahol a tűszúrást már ezredmásodpercek közvetítik,Ahol ideg feszül, s bennük sűrű áramok cikkáznak,S a fájdalmat szívemre s onnan rögtön szívedre vetítik

Nem kérek fájdalommentes éveket, csak azt kérem, hogy legyél velem,És segíts, hogy azzá válhassak végül, akivé a TeremtőKezdettől fogva álmodott, szeretve, bízva szánt,Lehessek földje, mely jó kalászt terem,S nem bánom, ha ahhoz előbb meg kell gyötörnie,Tűrök csendben, amíg vasával keresztbe-kasba…

Oltás versek Ne félj, az élet fájdalom is,De csak egy pici, egy szúrásnyi, és annyi kell Ha azt a pici szúrást nem fogadod, megbetegszel,Elhervadsz, egyedül maradsz, s az élet Nélküled múlik el --------------------------- Az életet sokszor egy legyengített betegség jelenti,Nem értjük, nem…

Arra van a legnagyobb szükségünk hogy félelmeink legyőzésének és türelmünk növelésének eltökélt szándékával kölcsönösen szeressük egymást. Az első felismerésnek ennek kell lennie, és minden további törekvésünknek ebből a gyújtópontból kell kipattannia.

Árammá, hővé, fájdalommá válva hatolj belém,Játszd át magad e szövet hálón, a szálak közé bújj,Ott legyél velem, amíg a pillanat varázsa tart, Ne állj meg mindig a lét külső határánSebemet belűlről érintsd érzékenyen,Gyógyíts meg, melegíts, s belőlem tündököljSzelíden, ám sűrű s ünnepélyes…

Szeretni kell, és osztozni a szeretet lény sorsában?Drámák súlyos szövetén kell valahogy átszövődni? Fokozni kell a fájdalmat? Jó, de meddig?Az évek óta tartó, tomboló orkántólEgyszer majd meg fogsz illetődni?

Az élet értéke azon múlik, hogy az ember hányszor megy át a nagy hegyen,Hányszor lép túl önmagán azért, hogy még inkább önmaga legyen

Bűn az, ami felesleges, ami nem helyénvaló,Ami nem segít abban, hogy jobb, szebb, kedvesebb legyél,Ami szívedet megkeményíti, érzékenységedet, szánalmadatNem hagyja nőni, visszafogja Gyönyörű voltál,A világ legszebb szerelmét adtad,De aztán borzasztó nagy zavarba estél,Az élet helyzete, a fájdalom…

Pihentesd rajtam ujjacskáidat, Árammal érints, sőt szúrj is meg néhány érzékeny ponton Félelem sikátorokból magadnak útvesztőt építettél,Benned régóta bontom

Szeretnék nagyon sokszor meztelenül teázni Veled,Az együtt elköltött forró, gőzölgő íz felkészítene minket örömre, fájdalomra,Mély titkok tárulnának fel ott... Ha közben picit hozzám érnél,Sőt, meg is szúrnál talán, nap sütne bánatomra

Édes Szerelmem, Egyetlen Drága Andreám, legyen most már elég,Szépen, nagyon szépen, nagyon figyelmesen, nagy örömmel szeressük egymást,Gyönyörű volt Veled régen, de aztán valami keményen odavágott,Kérlek, hogy gyere vissza hozzám végleg,S ne csinálj több butaságot!

Életed fává terebélyesedjék,Rá az ég ezer madara szálljon Fájdalmad érzékenységgé,Örömöd elhatározássá váljon

A másikat távlatot nem lehet kihagyniKarcos utak vezetnek keresztül a kopár rónán,De Te nem fogsz átjutni rajta, amíg csak magadat félted Mint dobozba zárt virág, aszódsz el, száradsz porrá, ha nem vigyázol...Te ezt tényleg mindenkivel megbeszélted?

Hangok nélkül ordíts Fájdalommal gyógyítsEzer álmod ráment Mondanál rá áment? Ezer álmod szétmentGyűljön össze eggyéKönnyel szenvedésselSzerelem-eleggyé

Szerelmet elásni csak azért, mert fájdalom is van benne,A világ legnagyobb dőresége lenne

Most még nem akarom...Inkább várok addig, amígTe magad nem kéred,Hogy adhasd

Akarsz-e tényleg szeretni az utolsó mondatig?Ez az egyetlen kérdés, mert az összes többi ebben foglaltatik.

Ne hidd azt, Édes, hogy nagyon könnyű egyre több verset írni,Fáradt vagyok én is, de szeretlek, és most még nincs más eszközöm,Az élet alakul, nem tudja senki, hogy mitől, merre, s hová,Ám egy biztos: a végén mindent megköszön

Saját biztonságodból ennél azért többet őrizz,Szeresd a hőt, s amíg lehet, égj vele, de aztán jó helyre tedd...És őrízd, mert ha hagyod túlnőni, kevélyen és gőgösen áll majd Eléd, Szolgálhat Téged, de a gyeplőt Te tartsd! Fordítsd el, tűzálló tégelybe zárd,Nem csak máglya, nem csak lángvihar borító,…

A külső tisztaság fabatka... Például nagyon kevés szeretet kell ahhoz,Hogy nyáron a hőségben hazatérő kedves verejtékének illata legyen, s ne szaga,S előtte nem szégyen hangosan orrot fújni, netán pukizni, büfizni sem,Sőt a küszöbre is hányhatsz, s nem kell, hogy feltöröld Belülről fontosabb, hogy…

A kígyó nagyon könnyen vedlik, de az emberCsak vérrel, verejtékkel tud túladni régi bőrén,Annyira ránőtt már, hogy csak tépni lehet szinte,Mert szakadna fel a börrel a lélek külső kérge,S alatta érzékeny, mély, eleven seb tárulna fel(Melyet a saját kis elgondolások ma még takarnak),Hogy szállni…

Sorsod irányzatával ideig-óráig próbálhatsz szembemenni,Ám hamar látszani fog, hogy abból jó nem lesz semmi,Hiszen csak a lázadás káprázata terel el onnan,Ahol valamit már régóta kéne tennedFontos momentumokkal nem törődsz, bajt bajra tetézel...A bánat súlyosabb része az, amelyikre rá se nézel,Mert…

Én megőriztem a szerelmet, sőt felneveltem,Nagyobb ízzással gondolok Rád, mint öt-hat éve,Nagyobb ízzással írok ma verseket Neked,S vágyam is nagyobb hővel lobog, Egyedül érni oly sokáig, magányban megfürödetve lenniHatalmas, áttörő fordulat volt, mégis azt mondom,Lassan gondolkodj el azon, hogy…