Árammá, hővé, fájdalommá válva hatolj belém,
Játszd át magad e szövet hálón, a szálak közé bújj,
Ott legyél velem, amíg a pillanat varázsa tart,
Ne állj meg mindig a lét külső határán
Sebemet belűlről érintsd érzékenyen,
Gyógyíts meg, melegíts, s belőlem tündökölj
Szelíden, ám sűrű s ünnepélyes fénnyel,
Ahogy a nap süt át a víz fölött a párán
Belülről érints
2020.08.13. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr46136023
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
