Édes Egyetlenem!

Tele vagyok kérdésekkel, helyesebben kettő foglalkoztat nagyon... Egyrészt nem tudok rájönni, hogy mi volt ez a 4-5 napos csendjáték a múlt héten. Tényleg csak szégyenedben nem írtál, amíg oda voltam a Balatonnál, mondván, hogy ha már nem jössz el, akkor legalább bünteted magad azzal, hogy teljes Gyuri megvonás, vagy elutaztál Te is, talán éppen Komlóskára, ahol - mint tudjuk - nincs térerő, vagy minden bátorságod - úgy an block - az inadba szállt, vagy elhatároztad, hogy soha többé nem foglalkozol velem, és ez az elhatározásod véletlenül éppen négy és fél napig bírt életben maradni, vagy bármi más, amiről sejtelmem se lehet ennyire kevés információ alapján. A másik kérdés pedig az, hogy mit jelentenek azok az időkapus látogatások, amelyeket nem követ második hasonló egy napra rá. Mi van ilyenkor? Nekifutsz, de az elrugaszkodás előtt megtorpansz. Leblokkolsz, mint a tornaórán egykor, mert mégis túl magas a zsámoly? (Ez mindenkivel kivétel nélkül megtörténik, onnan tudom, hogy megtörtént Veled is :-)! Vagy csak játszol velem, esetleg magaddal? Vagy jelezni akarsz, hogy a határon vagy, és értsem meg, és írogassak még pár napig (please Gyuri, most ne hagyj el, ha már eddig velem voltál)?

Egyik kérdésre se tudom a választ, de nem foglak elhagyni, és a blogbejegyzések sorát sem fogom berekeszteni, pedig volt már az eszemben ez a lehetőség is, mint nyúlugrasztó taktika, viszont elég hamar letettem róla mégis, hiszen a szerető, kedves szavak bizonyára könnyebben kicsalnak Téged a nyuszi barlangodból a tágas Kossuth térre, mint különféle egyéb praktikák. (A Jóisten a megmondhatója, hogy véletlenül írtam nyuszit, csak a mondat felénél jöttem rá, hogy mindjárt itt a húsvét :-)! Valahogy belenyugszom, hogy pillanatnyilag nincs válasz ezekre a kvízkérdésekre, illetve bizonyos, hogy nem is lesz soha, hiszen amikor majd találkozni fogunk, akkor már nem az lesz a téma, hogy addig mért nem jöttél. Nekem legalábbis akkor az már nagyon nem lesz érdekes, vagyis e két kérdés minden bizonnyal örökre megválaszolatlanul fog maradni.

Viszont most már gyere! Bátor vagyok, ügyes, előléptettek, mindent kitaláltam, mindent leleveleztem, mindent leírtam, vagyis csak Te hiányzol. Még elektromos fogkefét is vettem, meg egy térdeplő széket, mert az segíti a jó tartást. Fogalmad sincs arról, hogy mennyire összeszedtem magam. Nem vagyok már az a síró-pityegő mimóza, aki hét éve voltam, nem ám! Te se legyél az az antinő, aki akkor tombolt Benned! Én már közel járok a 180 fokos fordulathoz (vagyis nagyon kell vigyáznom, mert a tovább pörgés hamarosan már csak rontana a helyzetemen), remélem, közben Te is csináltál egy kis hátra arcot... Ha igen, akkor nagyon megérett a helyzet a találkozásra, de ha nem, akkor is, mert akkor én fogok még egy picit fordítani Rajtad, vagyis én fogom a félfordulatodat teljessé tenni. (Teljessé tenni a félfordulatot, hát ez nagyon mulatságos mondás, látod, milyen kedvesen kitaláltam ezt is :-)! Mindenképpen jó lesz :-)! Nem ragozom túl, mert a lényeg már ebben is fellelhető. Szeretlek, várlak, puszi az arcocskádra!