Figyelem: új blog!!!

26d.png 

Azt nem tudom, hogy a Kisbolygóval mi lesz, de azt tudom, hogy van egy új blogom, mellyel hosszú kitérő után visszakanyarodtam a blog.hu-ra. Aki érdeklődő, keresse fel nyugodtan: www.leonidaszjegyzetei.blog.hu

Friss topikok

  • mandulazöld (törölt): Nem is szeretnèlek bántani ès nem is lenne mièrt. Nem elhagynira gondoltam, hanem nem írni mindig... (2016.03.23. 19:51) Két kérdés
  • Petitprince: @mandulazöld: Érik az ember? Jaj, rosszul írtam, de buta vagyok! Érik az eper? Hát, ez fantasztiku... (2016.01.04. 17:52) Akkor szeress!
  • Petitprince: @mandulazöld: És pont ezért kell elfogadni és átélni egészen a jövőben érkező fájdalmakat és a jöv... (2015.09.23. 06:28) Napocska képe - Padon ül ő
  • Spygame: Ez nem semmi . Rendőrök nem zaklattak a főúton? Én is tervezek idén egy hasonlót csak Kisvárdáról :) (2014.03.23. 18:21) Budapest-Nyíregyháza kerékpárral
  • Petitprince: @Kürtös: Nagyon is sok köze van hozzá. Rengeteg hasonló írás jelenik meg különböző fórumokon, és l... (2013.03.26. 12:25) Keresni, keresni, keresni

Linkblog

Keresni, keresni, keresni

2013.03.17. 04:00 Petitprince

http://fotelforradalom.blog.hu/2013/03/14/mi_a_baj_az_alaptorveny-modositassal

Szocializálódása során mindenki azzal kezdi, hogy gondolkozási sémákat vesz át a körülötte élőktől, és azok közül néhány szimpatikus mentén építi fel saját kis életét. Ez egy darabig kiválóan működik, aztán pedig egyáltalán nem. Valamikor rá kell döbbenni arra, hogy az ember nem tud megélni ennyiből, mert nem is ennyire van kitalálva. Senkinek sem az a dolga, hogy egy valamennyire beváltat ismételjen a végtelenségig, hanem az, hogy abból a sok hatásból, amely őt éri (és amelyek egyébként drámai ellentmondásokban állnak egymással), vérrel-verejtékkel kiküszködjön egy olyan szintézist, amely neki teljesen egyedi és személyre szabott életcélja, és valamilyen értelemben sokkal több annál, mint bármi, ami eddig valaha is volt.

Valamikor a világnak úgy egyben is el kell jutnia oda, hogy múltból átvett, dédelgetett kis gondolatrendszereivel törvényszerűen becsődöl. Igen, valamit ki kell találni, valami egészen újat, de az nem most lesz, hanem sokára, mert az emberiség igen nagy része még mindig nem szenvedett eleget ahhoz, hogy ezt a felismerést magáévá tegye. Úgy néz ki, hogy szenvedés, személyes és közösségi tragédiák hosszú során kívül nincs semmi, ami kimozdíthatná a világot azokból az illúzió morzsákból, amelyekben még mindig megpróbál ringatózni. Az ember ilyen kicsiben, a világ ilyen nagyban.

Mit lehet addig tenni? Keresni, keresni, keresni. Ott lehet hagyni a begyakorlott ítéletek, a bevackolt melegágyak kényelmét és el lehet indulni az üveghegyeken túlra egy bizonytalan úton a fent említett személyes és egyedi életcél megtalálásáért. Lehet küzdeni érte, ahogy írtam is, vérrel-verejtékkel, és persze rettentő nagy alázattal. Nem kidobott idő, nem kidobott munka, mert az, amiről álmodunk, ezekből a személyes erőfeszítésekből épül fel, és jön majd létre. "Te magad légy az a változás, amelyet a világban látni akarsz!" Valamelyik korábbi blogbejegyzésemben említettem, hogy nagyobbik lányom ezt a Gandhi-tól származó mondatot választotta középiskolás osztálya tablójára idézetül. Tud valamit ez a lány. Meg Gandhi is mellesleg :-)!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr185137347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kovacs.lehel 2013.03.25. 22:12:28

És ez hogyan is jön az én bejegyzésemhez? (:

Petitprince 2013.03.26. 12:25:28

@Kürtös: Nagyon is sok köze van hozzá. Rengeteg hasonló írás jelenik meg különböző fórumokon, és leginkább csak a véletlen műve, hogy a Tiédhez írtam ezt a kommentet. Őszinte, jó törekvésből fakadnak ezek az írások, és ebben értéket hodoznak, viszont zavar gondolatmenetük lezártsága, az, hogy bizonyos határokat nem mernek átlépni. Arra szerettem volna figyelmeztetni, hogy ha túlságosan is rutinosan használt fogalmi struktúrák, örökölt, begyakorlott reflexiók mentén haladunk, gondolkodásunk előbb-utóbb menthetetlenül szűkké, ideológikussá, pártossá, és legszebb törekvésünk is erőtlenné válik. Egyedül az elmélyülés vágyának folyamatos gyakorlása tudja kihozni belőlünk azt a személyes többet, amelyre e zivataros időkben oly nagy szükségük van a körölöttünk élőknek. Az nehezebb, veszélyesebb és kevésbé látványos is, mint kitűzött útakon járni, de összességében, a világ nagy távlataiba ágyazva mégis sokkal termőbb és hatóbb.
süti beállítások módosítása