Ne hidd azt, Édes, hogy nagyon könnyű egyre több verset írni,
Fáradt vagyok én is, de szeretlek, és most még nincs más eszközöm,
Az élet alakul, nem tudja senki, hogy mitől, merre, s hová,
Ám egy biztos: a végén mindent megköszön
Ne hidd
2020.08.05. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr876211203
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
