Nem állhat meg a tűzzel senki,
Vinni, hordozni kell, amíg lángja, hője tart,
Percekbe sűrítve villanj át a léten (csak a híg idő múlik),
Akkor is, ha kínoz a fény, s akkor is, ha a holt tér szinte felszív...
Át kell vészelni tízezer súlyos csapást, és százezer szörnyű nagy vihart
Nem állhatsz meg Te sem, Egyetlen, Drága Kis Virágom,
Nem mondhatod, hogy kész, mert a többi hanyatlik el,
Amíg ereid hálóján egy csepp vér mozdul,
Amíg torkodon egy nyösszenés kifér,
Amíg valamit érzel magadból,
Az életben maradni kell
