Oltás versek
Ne félj, az élet fájdalom is,
De csak egy pici, egy szúrásnyi, és annyi kell
Ha azt a pici szúrást nem fogadod, megbetegszel,
Elhervadsz, egyedül maradsz, s az élet Nélküled múlik el
---------------------------
Az életet sokszor egy legyengített betegség jelenti,
Nem értjük, nem értjük, nem merjük fogni fel,
Hogy az embernek a fájdalom tulajdonképpen lételem!
Erőnket megfeszítve próbálunk bűn, baj kínlódás mentes steril közeget kreálni,
S közben hallgatunk arról (nem mondja senki sem),
Amit egyébként mindannyian jól tudunk:
Hogy a steril halott, élettelen
---------------------------
Nem lehet mindent megtudni mástól,
A tapasztalatot, a fájdalmat nem lehet elmesélni,
A legkisebb botlásra is allergiás lesz az,
Aki megpróbál bűn nélkül élni
---------------------------
A Létezése fénye megtört,
Az akaratos ember rajta foltot hagyott,
A hibátlan élet nem emberi princípium,
Kövess el néhány apró bűnt,
Hogy azzal elkerülj több nagyot
---------------------------
A fájdalom majd elmúlik,
Kivirágzik lassan az élet,
Az időből fényfolyam lesz,
Benned alakul azzá, ha viszed,
Szenveded, örülsz neki,
Fogadod, adod, éled
---------------------------
A fájdalmat el lehet fogadni,
Jelez, feltár, figyelmeztet és érzékenyít,
Segít, hogy értsük egymást egyre jobban
De nem szabad vele egyedül maradni,
Mert abba az ember beleroppan
