Kisbolygó

Vannak percek Vannak percek, amikor úgy érzem, mintha mindjárt átölelneA napfény szűz, meztelen testű lányaVannak pontok rajtam, ahol már rég ott kéne lenned,Ahol a fájdalomnál is nagyobb kín s teherEgy pici fájdalom hiánya

Úgy tűnt Úgy tűnt, mintha mindennel szembe mennél...De nem! A minden az, mi megy Veled szembe,Először talán Te győztél, az jutott eszembe,De most már látom, hogy ő győz le mégis Téged... Hagyd! Számodra nincs nagyobb dicsőség ennél

Félúton Az, ki képes magyarázni sorsát,Ha vallja is, hogy nincsen semmije,Az büszke még és nem szegény eléggé,Annak még poklok tüzét kell elszenvednie

Holle anyó tanít Melyiket? Inkább őt itt, vagy azt ott?Az utat vagy a célt választod? A második az első nélkül csak káprázat... Ha figyelmes vagy, felékesítik,Ha nem, szurokkal öntik le házad

Nem őrzi más Ellenszegülni dölyf, de tűrni is hamis imázsValahogy mégis legyél több!Csak akkor... De akkor igen!Hiábavalóságaidat nem őrzi más 

Tükör jelenben Felfedezzük a szétterülő időt,Tükör jelenben jövőt nevel a múltÉrdemes fáradni, fájni érte?Persze... Egyszer már az öledbe hullt

Örök visszatérés Az úton nem kísér ma senkiSzerelmes voltál: égető halálAmit tegnap valahogy elvesztettél,Az itt van, s ha akarod, megtalál Hegyek gyomrából pára száll fel,Langyosat büfög a kopott jég is,Hálás vagyok a télért, hiszen azzalA tavasz hiánya elmúlt mégis