Kisbolygó

A versek sorába most egy kérdést illesztek,Egy kérdést, mely pár hete itt már pengett,(hisz annyi nyár telt már el látszólag hiába),A hajó útra készen áll, a vitorlák is nyüzsögnek,A zászló az árboc hegyén örül, jó szelet lenget: Velem vagy mással mész Itáliába?

Gyere, Édes, vedd le most ruhám, a meztelen érzés Tőled fusson rajtam végig,Úgy járd be bőröm ujjaid hegyével, mintha homokba írnál szélfútta titkokatÉrints meg, tapints, legyél ott, az érzékeny pontokon, finom vonalakon szaladj,S ha elborít közben a tűz, ha ritmus támad…

A hőt, mely néha elborít, ezt a forró tengertNehezen tűröm... Te még állod?Vannak pontok rajtam, ahol már nagyon várlakTapintsd ki, kérlek...Felszisszenek majd, ha megtalálod

A halkan hulló csapadékvíz (mely a tetőről csurog) és a föld együtt (nem kérdés) sarat képez,Szívemmel szinte látom, hogy jössz felém...Ó, mily gyönyörű kép ez! Ha valaki nem találná ki, hogy melyik népdalt bolondítottam meg, akkor jelölje ki az egerével az alábbi…

Ha békét hozol, mint a kék szín,És reményt is, mint a zöld,Szelíden Rád borul az ég,S lábadhoz simul a föld Ha sárga színt látsz, szívből örülj,Utazz a boldogságon,Tűzpiros virágként hajts kiMagányos kaktusz ágon

Ha végre, oly sok év után megérkezik a herceg,Ne lovát nézd, hogy milyen színű, s ruházatát se hidd túl lényegesnek...Hagyj múltat s jövőt akkor, ne válts rögtön haszonra,Ülj csak mellé, öleld sírva, fogadd őt, s a percek majd megkeresnek,Esdeklő pillantásukkal ők nézésed…

Királylány ő, ám mikor született, megátkozta a bába,Álmodni gonosz varázslat űzte félreeső toronyszobába Leszel-e herceg, ki szétvágja érte a múlt sűrű rózsabokrát,Herceg, ki elhozza számára az ébredés tündöklő csokrát? Leszel-e herceg, kinek szívében titkok, sűrű…