Kisbolygó

Üres a papír, elszálltak a versek,Egyelőre nincs több teendő... Meddig repülnek? Céljukhoz eljutnak majd?S ott egy bezárt szív falán áthatolniSzeretet van-e bennük elegendő?

Elmegyek messzire, a számítógépet letétbe kell tennem, nem tudok többet írni,Amíg odavagyok, ne dolgozz sokat,És próbálj kicsit sírni

Tour de Hongrie, Tour de TatrasÉs most a nagy fehér hegyek,S aztán a völgy a folyóval, a Fekete erdő tóval...Veled vagy Nélküled megyek?

Kell még egy vers, mert eddig páros számút írtam,És az nem jó, túl szabályos,A verset, mint a virágot páratlanul kell csokorba szedni...Viszont az emberből inkább páros való,Mert úgy könnyebben jut előre,Párban könnyebb növekedni.

Ma egyetlen verset sem írtam Neked,Utoljára ilyen elég rég volt... Szavak nélkül nem fáj annyira hiányod,Így egyszerűbb, tisztább a semmiPihenj, álmodj, és erősödj, amíg nem hallasz rólam újra,Simuljon Rád az égbolt!

Hol jársz, Te, Kedves? Mondd, merre vagy?Magad vagy mások véleménye gátol?Tanösvényt rajzolt Köréd az élet...Mért nem indulsz el rajta mától? Tudod, hogy nem jó visszamenni,És nem létezik visszafojtott álom,Akartad, lett, hát, legyen több is!Az út előre visz... Hát, várom…

Az érzést nem tartja semmi, hője gyorsan szűnik, ellobban, mint szalma,Nem érezni születtél, hanem azért, hogy a világ (s benne egy) érezzen Téged...Annak van tartalma