Kisbolygó

Érted-e már, Édes Egyetlenem,Hogy mi a hosszan tartószerelem nyitja? A tűz, mely a kétkedőben sosem tapad meg,A készséges lelkületű szívét viszontÖrökre lángba borítja  

Millió csillag van az égen,De mindegyik Rólad énekel,Csilingelve, nevetve Rólad beszélget,S a világ sötét terére mindegyik a Te fényedet szórja Jó lesz, persze, hogy jó lesz, Édes Egyetlenem!Csak merj szeretni úgy, ahogy régen szerettük egymást,Éppen csak egy  csipetnyivel…

Míg a parton a Mester jeleket írt a homokba,Engem hatalmas tengerek fürdettek,S attól Érted még eltökéltebb lettemKözben pedig Téged sem sodort el semmiféle hullám,Hiszen itt vagy még most is, tisztán látszol...Maradsz-e hát sokáig mellettem?