A fehér hattyú egy királylány, akit egy átok elvarázsolt, és csak akkor változhat vissza emberré, ha valaki szerelmes lesz vele. Ez majdnem össze is jön, de végül mégsem, mert érkezik a fekete hattyú, és elcsábítja a királyfit. A fehér hattyú bánatában leugrik a szakadékba, és meghal.
Ennyi a történet, és ugyanannak a táncosnak kéne eltáncolnia mind a két szerepet. Nina, a fiatal balerina, láthatóan csak a fehér hattyú szerepére lenne alkalmas. Nem is csoda! (Úgy tűnik) édesanyja valaha azért hagyta el a művész pályát, mert valamilyen kalandból kifolyólag megszületett a lánya, és most minden be nem teljesült álmát általa, benne akarja valóságra hozni. Burokban neveli, totális dresszúra alatt, állandóan körülötte van, nem hagy neki semmi szabadságot, szuggerálja belé, hogy az életben csak a tökéletesség lehet a cél, és a lány, aki nyilván hangyaszorgalommal tanult kora gyerekkora óta, valóban tökéletesen táncol, de ez kevés a fekete hattyúhoz, mert oda szenvedély és érzék is kéne, és arról ő még soha semmit sem hallott...
Lillly-nek pontatlan a mozgása, de laza, hatalmas tetkó „díszíti” a hátát, minden éjjel bulizik, fiúkkal hentereg és Thomas a színház igazgatója már majdnem neki adja a hattyú szerepet, mert ő tud a fekete hattyúhoz méltóan csábító, kihívó, érzéki is lenni. Nina azonban nem nyugszik bele ebbe, és elkezd küzdeni a szerepért. Küzd, táncol, megpróbál az lenni, ami látszólag nem ő. Vagy ő mégis, de eddig el volt nyomva benne? Végül áttör, kitör, odaér a fekete hattyúhoz, de ott meg mintha a fehér tűnne el... Hogyan lehet összehozni a kettőt? Lesz-e olyan előadás, amiben a fehér hattyú és a fekete hattyú ugyanaz a táncos, és mégis mind a kettő tökéletesen van megformálva. Mi kell egy ilyen szintézishez? Létrejöhet-e, és ha igen, milyen áron?
A Kontroll óta nem láttam ilyen fajsúlyú, ilyen drámai erejű filmet. Mindenkinek ajánlom, akit e pár soros bevezetővel nem sikerült elriasztanom! Címe: A fekete hattyú (The Black Swan)
