Az Edith Piaf dalok szövegei közül sok zene nélkül is megállja a helyét. Egy példa erre az alább következő. A magyarítás az én vétkem, de alámásolom az eredeti franciát is.

A szeretettől szeretünk,
Álmunk a szeretetbe van írva
A szeretettől szeretjük egymást,
A szeretettől fakadunk sírva

Senki, aki hiszi, hogy szeret,
Senki, aki csak látszólag van ott,
Senki, aki hiszi, hogy szeret,
Sírni soha, de soha nem tudott

A szeretethez könnyek, könnyek özöne kell,
A szeretetben a könnyeket adni, adni kell

Hisz amíg nincsenek könnyeink,
Szeretni képesek nem leszünk,
Annyi, annyi sok könny kell ahhoz,
Hogy kimondhassuk: szeretünk

Szerelmem, Téged szeretlek,
Könnyeket oly sokszor Miattad ejtek

Adom, adom a könnyeim,
Adom, hogy jobban szeresselek,
Adom, hogy könnyem fizesse meg
Az árat, hogy mindig mondhassam: szeretlek…
Mindig… hogy kimondhassam: szeretlek!

C'est l'amour qui fait qu'on aime.
C'est l'amour qui fait rêver.
C'est l'amour qui veut qu'on s'aime.
C'est l'amour qui fait pleurer...

Mais tous ceux qui croient qu'ils s'aiment,
Ceux qui font semblant d'aimer,
Oui, tous ceux qui croient qu'ils s'aiment
Ne pourront jamais pleurer...

Dans l'amour, il faut des larmes,
Dans l'amour, il faut donner...

Et ceux qui n'ont pas de larmes
Ne pourront jamais aimer...
Il faut tant, et tant de larmes
Pour avoir le droit d'aimer...

Mon amour, oh toi que j'aime,
Tu me fais souvent pleurer...

J'ai donné, donné mes larmes,
J'ai pleuré pour mieux t'aimer,
J'ai payé de tant de larmes
Pour toujours le droit d'aimer...
Pour toujours... le droit d'aimer !