...Egyébként ő maga is tudta, hogy már régóta nem egészséges, és egyszer az asztalnál már egy évvel előbb, hidegvérrel kijelentette: "Nem sokáig élek én köztetek ezen a világon, talán még egy évet sem érek meg" - mintha csak megjósolta volna. Három nap múlva elkövetkezett a nagyhét. És a bátyám kedden elment, hogy felkészüljön a gyónásra. "Tulajdonképpen a ti kedvetekért teszem, édesanyám, hogy megörvendeztesselek és megnyugtassalak benneteket" - mondta. Anyánk sírva fakadt örömében, de bánatában is: "Úgy látszik, közel van a halála, ha hirtelen ennyire megváltozott." De nem sokáig járt templomba, ágynak dőlt, úgyhogy már otthon gyóntatták-áldoztatták meg. Későn volt a húsvét - fényes, derült, illatos napok köszöntöttek be. Emlékszem, egész éjjel köhögött, rosszul aludt, de reggel mindig felöltözött, és megpróbált átülni egy karosszékbe. Így is maradt meg az emlékezetemben: ül csendesen, szelíden, mosolyog, és bár beteg, az arca vidám és boldog. Lélekben teljesen megváltozott - valami csodálatos változás indult meg benne hirtelen! Bement a szobájába az öreg dajka: "Hadd gyújtsam meg, lelkem, a mécset a szentkép előtt." Markel azelőtt ezt nem engedte meg, sőt inkább elfújta. "Gyújtsd meg, kedves, gyújtsd meg, szörnyeteg voltam, hogy eddig megtiltottam. Te imádkozol, amikor meggyújtod a mécset, én pedig azzal imádkozom, hogy örülök neked. Tehát egy Istenhez imádkozunk." Furcsának hatottak ezek a szavak, úgyhogy anyánk visszavonult a szobájába, és örökké sírt, csak olyankor törölte meg a szemét, és öltött vidám arcot, amikor bement hozzá. "Ne sírj, lelkem, édesanyám - mondogatta -, sokáig élek még én, sokáig boldog leszek veletek, mert az élet, az élet boldog és vidám!" - "Jaj, drágám, hát micsoda boldogság az neked, amikor éjjel lázban égsz, és úgy köhögsz, hogy majd szétszakad a melled?!" - "Mégse sírj, mama - felelte -, az élet paradicsom, és mi mindnyájan paradicsomban vagyunk, csak nem akarunk tudni róla, pedig mihelyt tudni akarnánk, mindjárt holnap paradicsom lenne az egész világon."...
(Idézet Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című művéből)
