Kisbolygó

Pár órája tértem haza Szerbiából, ahová munkám miatt utaztam el. A munka úgy zajlott le, ahogy terveztem, de mellette nem várt szép élmények is értek. Az alábbi pár sor ezekről szól:

Egy mostanában sokszor kezembe kerülő, az európai szellemi fejlődést vizsgáló könyv sokat beszél arról, hogy az 50-es évek milyen fontosak és értékesek voltak, mert akkor, a háború elmúltával egy valóságos aranykor köszöntött be, az emberek örültek, örülni tudtak a legegyszerűbbnek is, maga az élet vált a legfontosabbá, és ebben a tiszta arányosságban tömegek találtak rá a boldogságra. (A szerző főleg Nyugat-Európáról beszél, de bizonyos jelenségeket keletre is vonatkoztat.) Itt Szerbiában, a déli határszél közelében, Európa egyik legszegényebb országának legszegényebb vidékén jó 10 évvel a balkáni háború vége után valami hasonló van a levegőben. Elég kimenni az utcára, sétálni egy nyári estét a szegényes kisváros főterén, ahol mindenki egyszerű ruhákban jár, filléres sültkrumplival ünnepli a nap végét, nincs semmi különösebb körítés, és sok a fájdalom, sok a múltból hozott sérülés, viszont élnek, és tudják, hogy ez a legfontosabb. Tudják, mert megtanulták a saját tapasztalatukból, mert átmentek egy csomó szenvedésen, amelyben rengeteg ballaszt egyszerűen leszakadt róluk, és ettől előrébb vannak nálunk a szellemi gazdagság e nagyon fontos síkján. Nincs látványos fejlődés, de az a kevés rendben van. Minden évben megcsinálnak valamit, és annak a kevésnek mindenki egyformán örül. Borzasztó sok pénzt lehetne még rákölteni a legtöbb házra, de az idelátogató érzi, hogy mindegyik már most, ilyen állapotban is igazi otthona pár embernek, akik örömmel laknak ott. Ja, és a vendéget úgy fogadják, olyan bőkezűen, olyan kedvesen és szívesen, mint a világ kevés más pontján. Tegnap este véletlenül egy kis előadás részese voltam, amit a helyi múzeum előtti kerteben rendeztek. Semmi különös nem volt, minimális szervezés kellett csak hozzá, még színpadot se állítottak, pár padot raktak ki félkörben a gyepre, szerb dalokat énekeltek, szerb zenére táncoltak, nagyon igényesen és tartalmasan szórakoztatták egymást a városka fiai és lányai. Ebben a kis sehol sem jegyzett, elmaradott, a térképre is éppen hogy csak felkerült porfészekben sokan előrébb járnak az élet dolgaiban, és érettebb, egészebb emberek, mint gondolnánk...