Felröppentél, hát most már szállj,
Fák ágain ne pihenj sokat!
A földtől nem azért szakadtál el,
Hogy bevárj másokat.
Szárnyalj tovább, otthonod nem fészek,
Nem óvó lomb. Vár az ég!
A fény s a végtelen kettőtöké,
Repülni pont elég!
Csak fent, a szédítő magasban,
Ha már nem gondoltok másra,
A szférák felett, hol a szív megremeg,
Ott találhattok egymásra.