Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol—s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol—s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbirod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de felépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: “Tovább!”;
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is—és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és—ami még több—ember léssz, fiam!
Devecseri Gábor fordításában
Pár hete, nagylányom (mert kislányom már nincs) szalagavatóján hallottam ezt a verset, mely annyira megfogott, hogy utánajártam a neten is. Három nagyszerű fordítást találtam, és igen nehezen tudtam választani közülük. (Az alábbi címen mind a három megtalálható, sőt az angol eredeti is: www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=6766&h_id=13190&a_id=771592) A másik kettő Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc nevéhez fűződik, és végül magam is meglepődtem azon, hogy a választás nem ez utóbbi kettő egyike lett, hiszen mind két költő nagyon közel áll a szívemhez, míg Devecseri Gábort nem igazán ismerem. Talán az sem véletlen, hogy most kerülhet fel a kisbolygóra, a tegnapi és a tegnapelőtti bejegyzés után...
