Nincs nehezebb dolog az életben, mint elhagyni a hazugság fedezékeket, ahová a szeretet fejlődés kihívásai elől rejtőzünk el oly sok éve.
Nincs nehezebb, mert annyira megszoktuk már azt a szűk teret, azt a levegőtlen, poshadt odút, hogy otthonunkká vált, és életünket azon kívül már elképzelni sem tudjuk.
Nincs nehezebb, mert a abban a fejletlen állapotban, amiben most vagyunk, nem bírjuk elviselni a teret, a távlatot, a fényt, a színt, az illatot, a zenét, menekülünk ezek elől, menekülünk le a föld alá, le a pince, az óvóhely biztonságába és beláthatóságába, még akkor is, ha az a biztonság sötét, nedves és halott.
Nincs ember, aki ne lenne megterhelve ilyen menekülésekkel, és nincs nehezebb, mint kilépni belőlük.
Nincs nehezebb? Nehéz tényleg, vagy csak annak tűnik?
Lehet, hogy nem nehéz...
Nincs nehezebb?
Nem tudom, de az biztos, hogy nincs szükségesebb!
