A másság elismerése nem relativista magatartás, amelyben szertefoszlik az önazonosság sajátos jellege. Ellenkezőleg, mivel kölcsönös összetartozást foglal magában, az identitás igazságát és hitelét gyarapítja. A különbözőségben mindenki a saját távlatát megőrizve lép be a kölcsönös összetartozás tartományába, miközben bizonyos értelemben vállalni kell a másság próbatételét. A másság elismerésében ekként az azonosság és a másság dialektikája jut szóhoz ... az elismerésben az azonosság (vagy ami ugyanaz: az "önmaga") visszatér önmagához, csakhogy - a másik másságának a maga másságában való elfogadása révén - átalakult formában. A másság mozzanata nem különíthető el az azonosságtól; de az elismerés e két mozzanata közti viszonyt nem statikus viszonyként, hanem a szüntelen egymásra utalás folyamataként kell elgondolnunk.
Jean Ladriere, Mérleg, 1992/2.
