Figyelem: új blog!!!

26d.png 

Azt nem tudom, hogy a Kisbolygóval mi lesz, de azt tudom, hogy van egy új blogom, mellyel hosszú kitérő után visszakanyarodtam a blog.hu-ra. Aki érdeklődő, keresse fel nyugodtan: www.leonidaszjegyzetei.blog.hu

Friss topikok

  • mandulazöld (törölt): Nem is szeretnèlek bántani ès nem is lenne mièrt. Nem elhagynira gondoltam, hanem nem írni mindig... (2016.03.23. 19:51) Két kérdés
  • Petitprince: @mandulazöld: Érik az ember? Jaj, rosszul írtam, de buta vagyok! Érik az eper? Hát, ez fantasztiku... (2016.01.04. 17:52) Akkor szeress!
  • Petitprince: @mandulazöld: És pont ezért kell elfogadni és átélni egészen a jövőben érkező fájdalmakat és a jöv... (2015.09.23. 06:28) Napocska képe - Padon ül ő
  • Spygame: Ez nem semmi . Rendőrök nem zaklattak a főúton? Én is tervezek idén egy hasonlót csak Kisvárdáról :) (2014.03.23. 18:21) Budapest-Nyíregyháza kerékpárral
  • Petitprince: @Kürtös: Nagyon is sok köze van hozzá. Rengeteg hasonló írás jelenik meg különböző fórumokon, és l... (2013.03.26. 12:25) Keresni, keresni, keresni

Linkblog

Malévvége

2012.02.04. 20:51 Petitprince

Körülbelül 10 éve elég gyakran repülőzök, főleg a munkahelyi kiküldetéseim miatt. Nem vagyok világrekorder, vannak nálam sokkal nagyobb utazók is, de azért 20-25 felszállás össze szokott jönni évente, és bizton állíthatom, hogy többségük nemcsak a budapesti kiindulás, és nem is pusztán a nemzeti érzelmeim miatt volt Malév járat. Elég hamar ráéreztem arra, hogy egy külföldön ilyen-olyan nyűgökkel megterhelt, végigdolgozott hét után nem nagyon érheti nagyobb öröm az embert, mint az, hogy a hazafelé tartó repülőgépbe beszállva a légikísérő magyarul köszönti. Párizsban, Moszkvában, Frankfurtban, Amszterdamban az a pillanat, amikor a csőről a fedélzetre léptem, és a mosolygós, csinos légikisasszony jó napot és jó utazást kívánt, kis hazánk ízével, a magyar szóval a lélektani határátlépést jelentette mindig, onnantól nem egy távoli világvárosban, hanem Magyarország előretolt szeletén éreztem magam.

Nem tudom, hogy mennyire jól vagy rosszul gazdálkodott Malév, nem értek hozzá, nem tudom megítélni az üzleti teljesítményt, minden bizonnyal voltak hibák, sok hiba lehetett az évek során. Azt viszont meg tudom ítélni, hogy ez az európai viszonylatban picike, szinte „családias” légitársaság nagyon együtt volt, és emberileg nagyon jól össze volt rakva. Sehol másutt nem találkoztam ilyen kedves, udvarias, segítőkész személyzettel akár a földön, akár a levegőben. Szinte minden repülőutamon voltak olyan apró mozzanatok, amelyek miatt nemcsak eljutottam valahová, de közben jól és megtisztelve is éreztem magam. A kevés kontaktus ellenére sokszor éreztem a pilóták tartását is, valahogy átsugárzott az elkötelezettségük, az a rend és az a figyelem, melyet a fedélzetre vittek, és amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden utas biztonságban érezze magát, a repülés közben ne szorongjon, hanem inkább oldott, és felszabadult legyen. Annak is örülök, hogy lányaim ugyancsak a Malévval szálltak fel életükben először, örülök, mert tudom, hogy szép utuk volt, és tudom, hogy ők is megkapták azt a gondoskodást és törődést, amelyet én oly sokszor. A nagy, sokgépes légitársaságok nem nyújtják ugyanezt, nem is nyújthatják, szakmailag ugyanolyan felkészültek, persze, de a csapatszellem és a lélek azért egészen máshogy működik náluk.

Két hete Oroszországban voltam, hazafelé a Horizon fedélzeti magazinban megtaláltam életem első olyan sudokuját, amelynek megfejtésére a két órás repülőút nem volt elegendő. Eltettem magammal az újságot, és most már annál inkább megőrzöm, hisz emlékké vált, az utolsó szám az, bár akkor még nem tudtam, hogy ilyen híres lesz. Melléteszem majd az eheti visszautam előre kinyomtatott, de fel már nem használt szófiai beszállókártyáját ugyancsak szomorú mementóként. (Onnan már a sógorok hoztak haza a csilli-villi bécsi repülőtéren át, de ezúttal valahogy nem dobot fel sem a Kék Duna keringő, sem a Sacher torta, sem a Mozart Kugel) Egy időszak lezárult. Mozgalmas, szép és gazdag volt ez a tíz év, és nyilván ezután is lesznek kiküldetések, de Malév nélkül az, ami most következik, már nem lesz ugyanolyan. Ákos dalának egyik sora jut eszembe, és magam is meglepődöm azon, hogy ilyen kontextusba is beágyazható, de úgy tűnik, hogy igen: valami véget ér, valami fáj!

1 komment

Címkék: csőd malév

A bejegyzés trackback címe:

https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr204066461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pizs (törölt) 2012.02.07. 11:52:08

Egyetlen egyszer utaztam velük, nagyon régen, és nagyon jól esett a kedvességük a repülőn. De a repülőtéren is, mindenki figyelmes, szorgos volt!
Büszke voltam magamban, m ikor a Malév repülőjébe beléptem!!!
Nagyon sajnálom, hogy ennyi év után a Malévnak is mennie kellett egy rossz valamikori gazdálkodás miatt... :(
süti beállítások módosítása