Bekanyarodik a csapatautó a siófoki szállodasorra. Hűvös szél fúj, játszik a nap, nem tudja, hogy sütni fog-e, de még ő maga sem gondolja komolyan, hogy ez itt és most bárkit is igazán érdekel. Cihelődő, vetkőző-öltöző, ruhát váltó, tornázó, lábujjhegyen járó, nyújtó és hajlító gyakorlatokat végző vagy az első óvatos lépéseket próbálgató, esetleg fényképezkedő, összeölelkező, készülődő futók mindenütt, amerre a szem ellát. A transzporterek csomagtartójából potyognak ki a sporttáskák, az utastérből pedig az üde, mosolygós futólányok, a kocsik tetejéről lekerülnek a kísérők kerékpárjai, a levegőt Richtofit és Ben-Gay szag hatja át, a nyüzsgés a tetőfokára hág, és az izgalom is, mert aki egyszer már volt itt, az tudja, hogy hamarosan valami olyasmi kezdődik, amit elképzelni sem lehet. Mi már négyszer voltunk, de még mi sem tudjuk pontosan, hogy mit fogunk átélni a következő napok során. Igen, ha minden jól megy körbe fogjuk futni a Balatont, de ezzel még elég keveset mondtunk el. Mert itt a futás az egyetlen biztos dolog, de hogy ez a futás kit hová visz, azt nem lehet megjósolni. Minket már elvitt valahová, mindannyiunkat külön-külön, sőt együtt a csapatot is, és valószínű, hogy az utóbbi a nagyobb dolog. Ha nem vitt volna, nem lennénk itt ötödszörre, itt, a széles Balaton partján, ahol nyáron tömegek lepik el a strandot, de most mégis úgy tűnik, hogy nincs az a kánikula, amiért odaadnánk a most kezdődő koratavaszi hétvégét. Azt a négy napot, amelyre már hosszú hónapok óta nemcsak fejben, szívben és lélekben, de testben is készülünk a mínusz 10 fokos, este nyolc órás munka és vilanyleó utáni sötét stadion körökön, a havas-jeges erdei utakon, esőben-szélben, amikor a kutyák is csak nyüszítenek, az iskola szomszédságában a Tisza gátján, ahol a lyukas órák holtidejét lehet hatékony futóedzéssé változtatni (gátfutás) vagy éppen Oroszországban, a kinti partner cég sporttermében, ahová bekéredzkedtem (pazsaliszta!). Azt a négy napot nem adnánk semmiért! Négy különböző ember, négy totálisan más temperamentum, lelkület és érzés, négy élet, négy sors (egyik se könnyű), de ebben a fókuszpontban, a futás körül egymásra találunk. Ácsolják a startkaput, húzzák ki a kordont, próbálják a mikrofont, Attila, a speaker köszörüli a torkát, ideje Zsoltinak is kezdenie a bemelegítést. Ő lesz az első futó, és aztán jönnek sorra a többiek, de szinte mindegy, hogy éppen ki van a pályán, mert együtt a csapat, egy rugóra járunk, futunk, szurkolunk, frissítünk, lelkesítünk egyfolytában. Főleg egymást, de jut belőle másoknak is, hisz itt mindenki mindenkivel van. Mert ez sport, hamisítatlan, embereket egymáshoz közel hozó, a helyezéstől függetlenül mindenkinek győzelmet adó sport, katarzis a szó legtisztább értelmében, egy olyan esemény, ahonnan nem lehet ugyanúgy hazamenni, mint ahogy idejöttünk. Vágjunk bele! HAJRÁ TRIÁSZ!
