Kisbolygó

Aki csak azt ismétli folyton folyvást, amit maga körül látott, elhanyagolja földi létét. Mindenkinek feladata, hogy saját személyes erőfeszítésével olyat mutasson be, amilyen eddig még nem volt, sőt ezután sem lesz. Ami egyszeri és senki más által létre nem jövő, megismételhetetlen alkotás a kozmikus tér-idő teljesség keretein belül. Mindenki valami újért jött a világra. Túl kell lépnünk azokon a sémákon, amelyeket a minket körülvevő közeg próbál ránk erőltetni csak azért, mert el akarja fojtani bennünk a személyest és az egyedit. Túl kell lépnünk, de nem pusztán lázadással, hanem egy új szintézis megteremtésének szándékával. A bennünk rejlő legmélyebb vágyakat, a tiszta szenvedélyt mind jobban értve, fogadva és vállalva vehetjük észre, majd láthatjuk kisimulni, eltűnni magunkon azokat a lenyomatokat, amelyeket a múlt önzése próbál belénk égetni. Fel kell tárnunk legbensőbb énünket, és hordoznunk kell azt, amíg csak élünk, megvalósítva azt az életteli és termő egyensúlyt, amely a szenvedés és a boldogság kétpólusú terében épülhet fel csupán.