A buszmegállóban álltál,
És mikor megláttál,
Gyorsan félrenéztél,
Majd rám került a sor,
Hogy én is elforduljak, szemérmesen,
Ne pásztázzalak, míg a buszt el nem éred...
Mi volt ez a keserű-édes ízű pillanat egy megállóban, ahol már régóta várlak?
Mi volt ez az el nem vállalt összenézés? Meddig kell még így játszani,
Tettetve, hogy nincs, mert hátha akkor könnyebb?
Mi ez a játék? Mi ez a dráma? Mi ez, ha nem színtiszta szerelem?
Szerelem, az a fájó fajta, mely marad, mikor küldöd, de nem jön el, ha kéred...
