Aki valaha voltál, utána mért nem lettél?
Mért nem szeretsz úgy, ahogyan régen szerettél?
Mért nem vagy itt? Mért nem repítesz?
Nem értem, Neked mi jó van abban,
Hogy boldoggá már nem teszel,
S így lassan elhervadsz magadban...
Mosolyt, lágy vonásokat,
Finom, bájos, női mozgást,
Ujjacskáidba áramot,
Mért kaptál? Hogy visszatartsd, bezárd?
Ha nincs tér, akkor nincs erő,
Mely vinne, sodorna egyre,
S megszűnik minden áram ott.
Az, hogy nem adsz, feljebb emel?
Több leszel tőle, mintha adnál?
S ha nem leszel több, mért kell fogódzni benne oly nagyon?
Megoldod így? Azt gondolod,
Hogy jön majd egy nap, és jön majd egy óra,
Amikor úgyis Rád hagyom?
Nem, Édes, ilyen óra nem lesz!
Tiszta, komoly harcot vívtam Érted.
Az lehet, hogy sehová se viszlek,
De ha viszlek mégis, csak jó és igaz helyre...
Érted?
