Elmúlnak az évek, s nem jönnek vissza többé...
Ettől válik majd a lét bennünk egyre többé?
Volt négy nyomasztó karácsony Nélküled, de nyaranta Zoli pár bicajtúrába bevont,
S a hős TRIÁSZ csapat minden tavasszal körbefutotta a napfényes Balatont.
Született egy kötetnyi vers, sok tapasztalat, belátás, és temérdek fájdalom,
De eddig mást még nem tudtam mondani... Mindig csak azt, hogy vállalom.
Nem értem, hogy lehet ennyi szenvedést ép ésszel átvészelni,
Ott az a halott gordiuszi göb... Mért nem kell máris ketté szelni?
Nem értem, titok a létezés Veled, titok, rejtély és árnyék,
Ó bárcsak átlibbennél, fény lennél megint, s akkor én is újra Rád találnék.
