Kísérem hiányodat és ő is kísér engem évek sorára írva
S mint gyermek, ki oltást kap, én is tűröm sírva,
(Mert tudom, hogy visszajössz majd egyszer)
Hogy megtöröljön, és a szesz, a vegyszer
Helyén pontozzon rajtam A betűt.
Kipontoz egy jelet, hogy üzenjen, ha késnél,
Tűvel szúr, de nem fáj, élesebb a késnél,
Szeret, ő szeret Helyetted,
Ő adja, mert Te elvetted...
Jaj, a hiány mást nem tud tenni,
Csak kegyetlenül tud szeretni,
És csak úgy, hogy sebet üt!