Nem arra várok, hogy segíts és figyelj rám mindig,
Nem arra, hogy átölelj, mélyen megérints és szeress nagyon,
Nem arra, hogy mellettem aludj el, mellettem ébredj,
És az éjszaka minden álmát megoszd velem.
Mindez, bár szép, mit sem ér, ha nem érted,
Hogy Számodra így tenni nem veszteség, nem szomorúság, hanem élet.
Kétpólusú, de teljes és valódi.
Mindez, mit sem ér, ha nem érted, hogy az, amit kérek Tőled,
Nekem fontos, nagyon fontos,
De Neked még sokkal fontosabb, hogy add,
Mert az egy dolog, hogy ha nem kapom, szenvedek miatta... egy nagyon fájdalmas dolog, de valahogy kibírható,
Téged viszont tényleg bezár, s egyre rombol, hogy visszatartod mindazt, amit továbbadásra, megosztásra kaptál.
