Ne rólam dönts
Ne rólam dönts először, mert az igazi kérdés itt nem is én vagyok,
Azt gondold ki, hogy Ti, nők vajon mitől lehettek nagyok,
Azt gondold ki, hogy mi a léted: várni egy súlytalan, pille férfit, ki lubickol Veled és halacskát játszik,
Vagy horgonyt vetni egy vihar szaggatta sziklán, mely nem mozdul, kemény, de a tengerből kilátszik?
Mi a léted, mit szeretnél? Lagúnákban koktélt szürcsölni, s ha nem finom, kiköpni: "Fúj!"
Vagy körülvenni, ölelni magányos sziklatársad éjjel, s örülni, hogy közben a szél is arra fúj?
Mit szeretnél? Megvalósulást, mely készen vár Rád, és semmit sem kell tenni érte? Olyan nincsen!
A megvalósulás az, hogy társadért nagy levegőt veszel, lemerülsz, a gyöngyöket felhozod, és osztozol vele a kincsen...
Azt döntsd el, hogy mi akarsz lenni: könnyű, sekélyvizű hableány csupán, kit elsodor az első hullám,
Vagy határtalan és mély tenger-lélek, ki minden fényben fürdik, és aztán tisztán, és tisztítva lágyan hull rám?
