Találkozhatunk majd
Menj, ha menned kell még mindig! Menj, keresd magad!
Menj, a szív rejtett zugában Neked is ott szűköl a vad,
Menj, de tudd, hogy a vadak soha meg nem védnek,
Tudd, hogy ők mást őriznek bőszen, strázsái a létnek,
És minden akkor kezdődik csak, ha túljutsz rajtuk végre,
Ha mersz lépni párat úgy is, hogy nem tudod, mi végre,
Ha mersz járni lábnyom mentes porban, hol a Mindenség nagy útja szűz,
Mert legmélyebb vágyad kitart Veled, kísér, s még ott is haladni űz,
Ha mersz elhagyni mindet, menni bárhová, még az üveghegyeken is túlra,
Én ott leszek, találkozhatunk majd... Akkor először és újra
