Tenni nem lehet, nem tenni lehetetlen, de talán e kettőt együtt hordozva...
(Utóhang a Fertő tavi versekhez)
Semmivel sem törődve, mint az, kit a sivatagban tűzoszlop vezet, mint az, kit a hegyen fény vakít,
Mentem, futottam Utánad, mert tudtam, hogy úgy nem maradhat, mert tudtam, hogy kell egy váltás:
Örömöd az legyen, hogy adsz, esélyed az, hogy valaki boldogabbá válhat Tőled, ez a szeretet, ezen van áldás,
És csak ezen, mert a másik méreg, és úgy öl, mint a görcs, és szétrág, mint a féreg...
Tegyél olyat, ami nehéz, ami nem jön magától! Kell, hogy áldozz magadból, mert anélkül nem fogod megtudni, mennyit érsz, és azt sem, hogy én mennyit érek!
Küzdöttem Érted, Te is küzdj magaddal! Van itt majdnem két tucat vers: huszonhárom szín, huszonhárom játék, huszonhárom rettentő kiáltás!
A szakadék szélére értem el...
Azt hiszem, nem megyek tovább, inkább megállok, és csendben bevárlak itt.
