Ezt a Fertő tavi verset nem én írtam, sőt (mivel zene is van hozzá), nem is vers igazán, hanem dalszöveg.
Ágnes Vanilla: Születésnapodra
Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű...
Ágnes ezt a verset József Attila századik születésnapjára írta, és zenésítette meg. Mért került mégis ide, és mért lett belőle Fertő tavi vers? Azt gondolom, hogy idekerülhetett volna csak úgy, minden különösebb indoklás nélkül is, hisz a sorból nem lóg ki, sőt szépen, megnyugtatóan illeszkedik az eddig megjelentek közé. Van azonban egy másik sík, a történések finom szövete, mely még segített is abban, hogy ez a vers legyen az egyik "bónusz". (Mert lesz egy másik "bónusz" is, de arról majd holnap!) Az alábbi Ágnesnek írt levelemből minden kiderül:
Kedves Ágnes!
Pontosan egy hete volt az 50-dik születésnapom, és véletlenül úgy alakult, hogy a lányaimmal tölthettem, ráadásul egy gyönyörű helyen, a Fertő tó partján sátoroztunk aznap. Reggel, a helyi kisboltban tett bevásárlás után keltegettem volna őket, de csak az üres sátrat találtam, illetve a sátor előterében egy cédulát, hogy lementek a vízhez, menjek én is utánuk. Nem gondoltam semmire, nem is tudom, hogy mért nem. Megtaláltam őket hamar, de mire odaértem hozzájuk, minden erő kiment a lábamból. Egy lepedőt feszítettek ki, tartottak meg ketten, rajta egy aranyos mondat, eddigi közös életünk legemlékezetesebb, legmeghatóbb fényképei gyönyörűen elrendezve, felkasirózva és a kézlenyomatuk (a harmadik, az akkor sajnos távol lévő fiúgyermek keze is ott díszelgett). Szóhoz sem tudtam jutni, ők viszont annál inkább szóhoz jutottak, sőt dalhoz, mert a Te dalodat énekelték (biztos, ami biztos, az egyik mobiltelefonról az eredeti is szólt halkan, kíséretszerűen), a József Attila századik születésnapjára írt köszöntőt.
Az én lányaim nagyon szuperek, és hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni, de azt hiszem azt azért nem tudták, hogy ezzel a dallal mit indítanak el bennem. Nem tudták, mert nem tudnak sok minden mást sem. Még nem, még kicsik (19 és 20 évesek), egyszer majd úgyis megtudják, ha az egészet nem is, de a lényeges részét biztosan! Maradj hű magadhoz! Nem is tudom, hogy hányszor énekelték el. Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz... Akkor majdnem megnyílt az ég, majdnem olyan volt ott a nádas közelében, a még üres strandon, mint amilyen a Táborhegyen lehetett régen. Nem folytatom, nem lehet folytatni, illetve lehet, de csak azzal az egy hét időugrással, amely azóta eltelt. Ülök a számítógép előtt, este van, egyedül vagyok a bérelt szobámban, pötyögök, és közben a Te József Attila dalaid szólnak a media player-ből, illetve a hangszórókból, és a gyönyörűségtől nem tudok betelni...
Amikor hazaértem majdnem az volt az első dolgom, hogy utána nézzek Ágnes Vanillának. Ki ez az énekes? Ki tud ilyen dalokat írni és előadni? Honnan van ő? Internet, google, ma már nem kell könyvtárakat bújni az alapinformációkért. Pár honlap, pár cikk, interjú olvasás, belehallgatás, CD rendelés, sőt mi több, a CD már meg is érkezett. Micsoda világ ez! Egy hete még azt sem tudtam, hogy létezel, most pedig nem tudok napirendre térni azon, amit kapok Tőled. Ne érts félre, nem szerelmesedtem meg, van nekem szerelmem, pont olyan, amilyenről Te is énekelsz, hogy maradjak hű hozzá, de félelmetes mégis az, ami Tőled jön. Félelmetes, mert hihetetlen erő és mélység van benne, és tudom, hogy így csak az tud énekelni, aki egyet mást azért már megélt. Nekem ez nagyon jó, és az is nagyon jó, hogy tudatosan is a saját pályádat futod. Rettentő kevesen vannak ilyenek, annyira nehéz vállalni, annyira sok minden húzza vissza még azt is, aki valóban és igazán döntött! Nagyon kérem - gondolom, hogy sokakkal együtt - hogy csak így tovább, és soha, semmikor és semmi pénzért sem máshogyan. Muszáj, mert a világnak rettenetesen nagy szüksége van a tanúságtevőkre. Egyetlen ilyen Ágnes országok, népek, milliók keservére lehet ellenpont. Nem látványosan, nem médiásan, nem közmegelégedésre és nem a népszerűség csatornáin, hanem a rejtett inspirációk, a lélekről lélekre csendben, alig észrevehetően, de mégis feltartóztathatatlanul terjedő megérintettségek útján. A valóság ilyen, a logikája ez, nem is szabad máshogy gondolkozni felőle.
Folytathatnám, de a szavak úgy sem tudnak felnőni ahhoz az üzenethez, amelyet átadni szeretnék. Nem erőlködöm tovább, hát, remélem egy pici azért célhoz ér majd belőle. Ha máshogy nem, hát úgy, hogy még mi magunk sem értjük egészen azt, amiről beszélünk, de azért a szívünk egy kicsit megmelegszik tőle. Köszönöm, hogy elolvastad soraimat!
Gyuri
