Hétköznaponként ott ülök a korong előtt, és próbálom jól csinálni, amit csinálok. Sok ember szemében persze bűnöző maradok örökre, és nem mentegetem magam, nem mondhatom, hogy jó fiú vagyok. Egyetlen fegyverem van, az idő. Csak azzal tudom megmutatni, hogy nekem is járhat még egy esély. A múltkor ellenőrzött egy közlekedési rendőr, és azzal búcsúzott, hogy sok szerencsét kíván az új életemhez, és én hálás voltam a szavaiért. A többieknek csak azt tudom mondani, hogy sok hibát követtem el, de letöltöttem a büntetésemet, és igyekszem...
Ambrus Attila (volt viszkis rabló) szavai egy vele készült interjúból, mely a Nők lapja hasábjain jelent meg
