A nagyobb rend
A világegyetem története és az ember története racionális és nem racionális, tudatos és tudattalan erők, a végzet és a szerencse, a természet és a nevelés színjátéka. A jó és a rossz erői eljátsszák tragédiáikat és jól végződő történeteiket - melyek katasztrófákhoz, visszalépésekhez, viszontagságokhoz, törvényszegésekhez, átrendeződésekhez, ellenségeskedésekhez, kudarcokhoz, hibákhoz vezetnek...
E tapasztalatok mind azt a célt szolgálják, hogy elvezessenek bennünket egy új fajta tudáshoz és valamiféle "előrehaladáshoz", de ez a tudás mindig alázatot ébreszt...
Az evangélium el tudta fogadni az élet tragikumát, de megnyugtatásunkra hozzátette, hogy túlélhetjük ezt a tragédiát, sőt még növekedésünkhöz is hozzájárulhat. Ez a nagy fordulat. Minden attól függ, hogy hajlandóak vagyunk-e a lentet fentnek látni, vagy Jung szavaival élve, ahol az ember megbotlik és elesik, ott aranyat talál. Norwichi Julianna költőibben fogalmaz: "Először van a bukás, utána a talpra állás. Mindkettő Isten kegyelmének köszönhető!"
Jézust sohasem háborítják fel a bűnösök (nézzenek csak utána!), azokra haragszik, akik nem tartják magukat bűnösnek! A tragikus életérzés tökéletesen ismerős volt számára. Abban élt, és abban támadt fel. Meggyőződésem szerint üzenetének lényege, hogy képes volt megtalálni a nagyobb rendet a folyamatos rendetlenségben. Emiatt az igazi evangélium, bármilyen ritka, ma is meggyógyít és megújít mindent, amit csak megérint.
Részlet Richard Rohr Emelkedő zuhanás című könyvéből
