Kisbolygó

A szeretet megtörténik... Nem tudom, van-e ennél erősebb földi esemény.

Az egészen kis árulások marják szét az embert – mármint azt, aki elköveti.

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag és milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

Szegények közt az a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.

Több embert ismerek, akinek szárnya van – igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely…

A lélek akkor öregszik, ha már csak földön járnak a vágyai, szárnytalanul.

A káromlásnak természetes hangformája az ordítás, de vannak szavak, amelyek csak halkan kimondhatók, mint például ezek: "ne félj, itt vagyok veled, és vigyázok rád!"