Kisbolygó

...saját életének "igazságát" mindenki, mindenkor felismerheti - ha van hozzá morális ereje. Ancsel Éva Az aszimmetrikus ember című könyvéből

Aki szeretni akar szenvedés nélkül, az elutasít minden szeretetet. Ancsel Éva

Az emberi világ nem követel speciális, tehát módosíthatatlan alkalmazkodást, sőt az alkalmazkodás az embernél mindig feltételezi az elfogadás és követés, a kényszerű vagy azonosuló elfogadás, illetve a belső elutasítás ellenére történő követés alternatíváinak…

Aki az egész világban csalódott, vajon nem tart-e attól, hogy egy szép napon az egész világ fogja magát, és csalódik őbenne?

A történelem gyúlékony anyag, nem mint a papír, hanem mint a napalm.

Az igazság  már csak azért sem szokott győzni, mert az az igazság, hogy nincs győzelem.

Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyosság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól :-)! (Mondat végi írásjelek tőlem)

Nincs ember, akinek az életébe szabad lenne csak úgy könnyű és könnyelmű kézzel belelapozni, mint egy úti olvasmányba, mert nincs sors, amely lektűröz lenne hasonlatos, s ne akadna olyan oldala, amely megégetné a kezed.

Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.

A tigris tisztességes - még sohasem akart antilopnak látszani.

Nincs önelégültebb, mint aki azt merészeli állítani magáról, hogy minden korlátját sikerült fölismernie.

Aki azt állítja magáról, hogy talpig becsületes, attól menekülj, mert a legsötétebb dolgokra képes.

Akármilyen nagyszerű dolgot cselekszik az ember, oda az egész, ha eltölti nagyszerűségének tudata.

Tetszene-e istennek, amit csak azért tesz egy ember, hogy az ő tetszését elnyerje vele?

Sohasem húztam még meg harangkötelet, honnan emlékszik rá mégis a karom? Aki egy harangtalan világban fog születni, annak a karja is tud majd emlékezni erre?

Látni akarni kell, de ennyi sem elég, még el is kell viselnünk azt, amit látunk.

Az ember akkor felnőtt, ha már nem kér kegyelmet.

Az ember csak akkor nem dadog, amikor énekel.

Nem állítom, hogy a szerelem nem probléma, még kevésbé, hogy nem kavar problémákat. De ha megszületett, akkor már inkább rejtély, mint minden élő, mint például a búbosbanka.

Ha már az igazság is fegyver - akkor jaj nekünk!

Hányszor mondjuk el nagy tettekről vagy éppen gaztettekről, hogy sohase gondoltuk volna róla, vagyis arról, aki elkövette.Hát magunkról?

Aki halált megvető bátorságot tanúsít, azt tisztelnem kellene, de én rettegek tőle. Hiszen még mennyivel jobban megvetheti az életet - nem is beszélve az élethez két kézzel, görcsösen ragaszkodó halandókról.Én pedig halandó vagyok, nem vetem meg a halált - a félelmükben…

Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.

Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz vagy Jézushoz?Egyikhez sem.Az ember leginkább talán mégiscsak Pilátushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik bele a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mosná kezeit - ami nem szokott…

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont, nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

Ha van valami, amit nehezen tudok megbocsájtani, hát azt, ahogyan az emberek néha az élet "aljáról" merészelnek beszélni. Mert mi van az élet úgynevezett alján?Halandók, akik lemosdatják akármilyen tisztátalanságban fekvő hozzátartozóikat, és akik nem értik azt a kérdést, hogy…

Csak azért csodálkozom azon, hogy olyan kevesen szeretik egymást, mert nincs jobb dolog ennél a világon.

A szeretet megtörténik... Nem tudom, van-e ennél erősebb földi esemény.

Az egészen kis árulások marják szét az embert – mármint azt, aki elköveti.

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag és milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

Szegények közt az a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.

Több embert ismerek, akinek szárnya van – igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely…

A lélek akkor öregszik, ha már csak földön járnak a vágyai, szárnytalanul.

A káromlásnak természetes hangformája az ordítás, de vannak szavak, amelyek csak halkan kimondhatók, mint például ezek: "ne félj, itt vagyok veled, és vigyázok rád!"

Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.

Hogy mondhatod, hogy nem tudod?! Talán nem emlékszel arra a magasfeszültségű áramnál erősebb - illetve egészen más - érintésre, amikor először történt veled?

Dehogyis gőg, dehogyis szeretetlenség azt mondani egy halandónak, hogy "egyetlenem", hiszen ez a rémisztő igazság, hogy egy van belőle. (Így, birtokos személyraggal.)

Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várni a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e, akkor a kapcsolat is fontos és erős. Azt hiszem az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis…

Nem aki lángot ölel, nem az a bátor, hanem aki embert, egészen lassan égőt ölel - csak az a bátor.