Kisbolygó

Ez még a rész szerint való,A másik szót nem tudod kimondani, amíg az egyiknek vagy őre...Mélység nélkül nincs magasság, találkozás nélkül nincs élet,A két pólus szinte egyÉs az a szinte egy a tiéd lesz,De csak ha nem félsz tőle!

Egymásnak feszülő erők terébenMajdnem szétszakadva szolgálni MindenségetFájni tisztulni üvölteni magánybanMely letép szétmar és csontig égetIgazságszilánkokkal játszaniNem tudva csak remélve hogy egyszer majd minden összeér... A keskeny úton jár az ki így teszS míg ő maga…

Pár dolog nehéz volt, de nem baj,Úgy nézzünk egymásra,Ahogy még senkire se néztünk...Lesz út előttünk, eszköz kezünkben És szívünkben bátorság a másra.

Az ember akkor felnőtt, ha már nem kér kegyelmet.

Az ember csak akkor nem dadog, amikor énekel.

Nem állítom, hogy a szerelem nem probléma, még kevésbé, hogy nem kavar problémákat. De ha megszületett, akkor már inkább rejtély, mint minden élő, mint például a búbosbanka.

Történt egyszer, hogy kérdezi egyik ember a másiktól:- Miért olyan szomorú?- Mert boldog vagyok - feleli az.Íme a pontos, már csaknem egzakt beszéd.