Kisbolygó

Szeretném Hasztalan múltak az évekAz üres házak nem tudtak befogadniAzt a keveset ami még hátravanMost már szeretném tényleg másnak adni

Ars poetica III. Picit írj, hisz annyi mindenMegcsillan egy cseppben...Nem értik meg? Akkor sírhatszMindig egyre szebben 

Ars poetica II. A Mindenség dobban alattamS én valamit magamból odaadtam A Mindenség rezeg felettemS én feszített zengő húrja lettem

Ars poetica I. Nincs túlzás, ha adni tudsz vele, a világ hazudja csak, hogy szűk mértékkel élj!Vállald egészen, ha felszakad majd Benned a seb, a fájdalom, az öröm, a könny, a minden...Vállald, ne tegyél rá illemből hangfogót, vállald, hogy hangszer vagy, rezegj, sírj, zenélj!

Amíg kell A fájdalomküszöböd olyan magas,Hogy azt nem lehet bemérni... Hát jó, tűröm, amíg kell,De nem csak Hozzád fogok érni

Osztozunk Attól, hogy ünneplünk egy fűtött szobában,Még osztozunk a világ nyugtalanságában

12.12.24 Teljesül világok álma... A sűrű lét a fénnyelA Teremtő a teremtménnyelA mozdulatlan a széllelA nyár heve a téllelA nappal az éjjelKozmikus szenvedéllyelBoldogan együtt hál ma