Ars poetica I.
Nincs túlzás, ha adni tudsz vele, a világ hazudja csak, hogy szűk mértékkel élj!
Vállald egészen, ha felszakad majd Benned a seb, a fájdalom, az öröm, a könny, a minden...
Vállald, ne tegyél rá illemből hangfogót, vállald, hogy hangszer vagy, rezegj, sírj, zenélj!