Van egy cikk, szerintem nem érdemes elolvasni, de ha valaki mégis nagyon akarja, hát tegye meg:
http://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/03/12/the-butchers-motiv-a-hoher-inditeka/
Van hozzá egy komment egy barátomtól, aki nagyon szomorú:
Egy széteső társadalomban, amelyet elural a hiánygazdaság megszűnik mindennemű törvény, erkölcs, emberség, racionalitás. Csak a kíméletlen harc marad; a másik kinyírása. A gyűlölet, a bosszúvágy, a gyilkolás felett érzett riadalom vagy kéjelgés. Mert minden mélyén ott lakozik a félelem: ha nem ölöm meg, ő öl meg engem! És innentől kiszámíthatatlanná válik, hogy kinél mikor szakad el a cérna; mikor mondja azt, hogy már nincs semmi vesztenivalója; neki minden mindegy.
A magyar társadalom elindult a lejtőn. Miközben egyre fogy a kenyere, cirkuszt kap helyette: végignézheti az "elit", "értelmiségi" réteg gladiátorrá silányítását, silányulását. Legalább addig is elfelejti üres gyomra mormogó korgását, hiszen a szabadsággal amúgy sem tud mit kezdeni. Nem jobb visszamenni jobbágyba?
Én is szomorú vagyok egy kicsit:
Egy széteső Európában és egy széteső világban. A válságjelenségek mindenütt máshogy jelentkeznek, de a lényeg, az áramlat ugyanaz. Persze, ez nem ment senkit, de ha nem vesszük figyelembe, hamis és egyoldalú képet kapunk. Lehet a falat kaparni kínunkban, lehet háborúzni, ezek "normális" emberi reakciók, de egy ponton elégtelenné válnak, és el kell kezdeni valami mást. Mert ebbe a helyzetbe egy másik üzenet is el van rejtve, legfeljebb az egy kicsit fájdalmasabb. Így hangzik: Menj a viharban, és próbáld őrizni a gyertya lángját, ameddig csak lehet! Egyszer úgyis elfújja a szél, de addig legalább égett.
