Viharban izzó rózsaszálként várlak,
Pár tűzpiros szirom egy földig hajló ágon,
Kezedben letépve kéne lennem,
És érintésedtől védve kéne lángolnom
Át a pusztaságon
Nem magamért, kettőnkért kértem mindig,
Azért, mit ketten átélhetnénk, ha adnád,
Vágyad így fal, de ha elindulnál
Egy másik vágy felé is, vinne... Repítene,
Ha picit meghaladnád