http://fulkeforradalmar.blog.hu/2013/03/30/kapitalizmus_szeretem_103
Azt gondolom, hogy jó ez az írás, mert dilemmának pozicionál valamit, ami tényleg az. Én abban a korban nőttem fel, amikor mindenki úgy tekingetett a vasfüggönyön túlra, mintha ott a Kánaán terülne el, és most abban a korban vagyok benne, amikor világosan látszik, hogy annak, ami ott van, a Kánaánhoz semmi köze sincs. Nem arról beszélek, hogy kinek hol jobb élni, és elismerem azt is, hogy Nyugat-Európa (Amerikában még nem voltam, de nem is nagyon vágyok rá) imponáló eredményeket tudott felmutatni (hogy meddig lesz rá képes, az egy nagy kérdés), miközben Oroszország például teljesen fejlődésképtelen a rendszerváltása ellenére is (tudom, mert látom, sokat járok oda dolgozni). Én nem a pillanatnyi globál-politikai csillagállások szemszögéből közelítenék, hanem onnan nézném, hogy mit akar az ember tényleg, úgy igazán, a szíve legmélyén. Megszületni, felnőni, meggazdagodni, szép házat, csinos szeretőt "venni", nemzeni pár utódot, villogni kicsit, aztán elporladni, vagy ennél valamivel többet is. Aki az elsőt, annak én inkább a kapitalizmust javaslom, ott ugyanis arra jobbak az esélyek, feltéve hogy az illető fogékony a kompromisszumokra, és hajlandó beáldozni ezt-azt a jólétéért. Aki a másodikat, annak azt hiszem, szinte mindegy hogy hol él, mert bárhol fog találni maga körül szegény embereket, akiken segíteni tud.
