Színek, virágok, illatok tűnnek el lassan,
Alakulnak valami mássá, nyomukban minden
A szív tudásává válhat
Gyere majd vissza, Édes!
Az idő, az a szomorú, az a fájó tanulság
Legalább szépen, legalább Veled múljék
Ha már meg nem állhat
Elmúlás
2013.05.14. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr435296149
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
