Az első pillanatban üvölt fel csupán,
Utána lassan tompul a fájdalom,
Már-már beszélni se kéne róla,
Hangosan csak Miattad fájlalom
Fájlalom, mert gát az közöttünk,
Hogy még mindig nem tudsz rám borulni,
S a hálón, mely a víz felett feszül
Még mindig, még most sem tudsz keresztül hullni