Hét rövid vers
Tedd azt, amit jónak látsz, de kerüld el a pátoszt,
Fogadd egész egyszerűen, amit az élet rád oszt
Tedd azt, amit jónak gondolsz, de ne úgy, mintha szabály lenne,
Életből egyetlen egy van, s minden egyszer történik meg benne
------
Meglepő talán, de tündököl a léted, átvilágít körötted éjt s napot,
Érintése alapból tiéd, hozzá a fájdalmat pedig ajándékként kapod
------
Vannak vágyak, s nem kéne ágálnod folyton ellenük...
Azért kaptad őket, hogy készítsenek a jóra,
S azért, hogy ne szomorkodj magányod felett sokáig,
A perc lassan múlik el, de szalad velünk az óra
Vannak utak, amelyeket nem lehet nem bejárni...
Hazudhatod, persze, hogy másmilyen az élet,
De mért tennéd, ha attól nem történik semmi,
Csak marad a félig telt pohár, naponta hiába méred?
-----
Nem tudom, minek nevezzem,
De Hozzád tartozik,
Súlyos, kemény valóság,
Léted egyik fele...
Eldobni képtelenség,
És úrrá lenni sem tudsz rajta,
De megtanulhatsz együtt élni vele
-----
Építenek a női szívek érzésekből sok álmot,
Neked is lesznek érzéseid, de ha férfi vagy, ne álmodd!
------
Attól félünk, hogy egyszer majd elmúlik minden,
És tényleg elmúlik, de meg kell érteni,
Hogy ez így van rendben,
Mert az embernek szüksége van arra,
Hogy védtelenül álljon
A mindenséggel szemben
------
A figyelmes Máriák a szorgos Mártákból lesznek...
Mihelyt megértik, hogy nem segítenek senkin azzal,
Hogy tízezer aggodalmat magukra vesznek,
Mihelyt megértik, hogy az Egy számít, nem a sok,
És azért az Egyért (bár nagy felfordulással jár, de mégis)
Minden mást picit arrébb tesznek
