Nyílt levél a nyílt levél íróinak
(Az első levél, amelyre ez a válasz, lentebb olvasható)
Kedves Nyíregyházi Polgártársaim!
Szombat délelőtt van, szépen süt a nap, a dolgos hét után van egy kis nyugalom. Sétakerékpározom a Kossuth téren, bevásárolok, és közben (mint mindig) élvezem a nyüzsgést a város szívében. Aztán hazaérek, kinyitom a postaládámat, benne a Napló legfrissebb száma, beleolvasok, és szörnyülködve tudom meg, hogy a városban rágalmazási kampány dúl, amely lejáratásra, mocskolódásra és gyűlöletre épít. Hmmm, hát ez érdekes! Nekem eddig nem szólt senki, úgy látszik, már megint kimaradtam valamiből! Végigolvasom nyílt leveleteket (neveitek között több ismerős is van), de nem igazán derül ki belőle, hogy mi is történt valójában, viszont nincs nagy kedvem utána járni.
Még mielőtt valaki gyanút fogna, gyorsan leszögezem, hogy nem húz balra a szívem, sőt Csabai Lászlónéval annak idején személyes konfliktusom is volt. Viszont azt hiszem, hogy az ilyen levelektől nemcsak én leszek idegesebb, hanem sokan mások is a városban és az országban. Szinte tapintható az a feszültség, amely szépen lassan felépül körülöttünk, szinte kézzelfoghatóan veszik el maradék nyugalmunk, és hergelnek bele minket egy általános aggodalomba, sőt – ami rosszabb – haragba. Az igaz, hogy mind a két oldal, és az meg pech, hogy én pont erre pöccentem. Mert az ember pöccen, sajnos, és ezt jó lenne jobban tudni. (Nem csak én vagyok ilyen, hanem mindenki, s amikor pöccen, akkor szörnyű dolgokra is képes.) És jó lenne jobban tudni azt is, hogy a politizálás már régóta nem csak arról szól, hogy mitől lesz az embereknek könnyebb az életük, mert a valóban építő, és szolgáló törekvések már nagyon régóta kusza elegyet képeznek hatalmi játszmákhoz kapcsolódó szimpla szemfényvesztésekkel. Aztán ez a kusza elegy olykor ránk ömlik, mi pedig egészen nyilvánvalóan képtelenek vagyunk bármit is szétválasztani belőle alkotóelemeire, de a tehetetlenség beismerése szégyen, ezért megpróbálunk valamit leszűrni belőle, a zaccal pedig megdobálni másokat. Számomra az ilyen leveleknek ennyi a mondanivalója. Ugyanis ilyen levelekkel semmi mást nem lehet elérni, mint azt, hogy a valaki által kezdeményezett gyűlöletkeltés még nagyobb lángot kapjon, még pusztítóbbá váljék, és hullámai azokhoz is eljussanak, akik egyébként nem is hallottak róla.
Felteheti valaki a kérdést, hogy ha így áll a helyzet, akkor mit lehet egyáltalán tenni. A válasz pofon egyszerű: azt, ami jó! Jó X-nek, Y-nak vagy Z-nek. Azzal nincsen semmi probléma, attól megnyugszanak az emberek, élhetőbb lesz a város, és jobban fogja érezni magát minden polgára. Ugyanis a jónak megvan ugyanaz a különleges tulajdonsága, mint a rossznak, nevezetesen az, hogy tovább gyűrűzik. Vannak országok, ahol ezt már most is tudják, de azt hiszem, egyszer nekünk is meg kéne tanulni. Ezer éves történelmünk szerencsétlenségein végigtekintve, úgy gondolom, hogy elég időszerű lenne. Még mielőtt – pusztán szeretetből – ki nem nyírjuk egymást egészen.
--------------------------------
NYÍLT LEVÉL CSABAI LÁSZLÓNÉNAK
Tisztelt Csabai Lászlóné!
Mi, akik kézjegyünkkel elláttuk ezt a levelet, egy Nyíregyházát, annak hírnevét, a közélet tisztaságát féltő közösség tagjaiként fordulunk Önhöz, mint a város baloldali érzelmű közösségének meghatározó alakjához. Annak ellenére, hogy Ön az elmúlt években eltávolodott az aktív politikai szerepvállalástól, mégis bízunk tekintélyében és befolyásában a Magyar Szocialista Párt nyíregyházi szervezetének vezetőire és tagjaira.
Arra kérjük Önt, hogy állítsa meg azt a városunkban indított rágalmazási kampányt, amely gyűlölködésre, lejáratására és mocskolódására épít. Tegye mindenki számára egyértelművé,hogy szeretett városunkban nincs helye az efféle politikai magatartásnak! Szólítsa fel az MSZP városi politikusait, hagyjanak fel ezzel a tevékenységgel, amelyet minden jóérzésű ember elutasít Nyíregyházán!
Ön, amíg városvezető volt, sohasem engedte meg a környezetében dolgozóknak és politizálóknak ezt a durva stílust, amely megmérgezi a közéletet. Ön soha sem utasította volna vissza a nyíregyházi politikai pártok által közös Etikai Kódex megalkotását és elfogadását, amellyel megítélésünk szerint ezt a helyzetet elkerülhettük volna.
Sajnos, néhány hete a budapesti szobordöntés és nemzeti himnuszunk meggyalázása óta egyértelmű, hogy ez az út – amelyen a nyíregyházi szocialisták és szövetségeseik is elindultak a postaládában terjesztett kiadványaikkal – sehová sem vezet. De soha nem késő megállni és visszafordulni.
Aggódunk és féltjük városunkat, az itt élőket, gyermekeinket. Éppen ezért visszautasítjuk, hogy a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választásokig ez a stílus uralkodjon Nyíregyházán. Visszautasítjuk, hogy a kampány félelemkeltésről, az itt élő családos emberek gyalázásáról és politikai haszonszerzésből történő lejáratásáról szóljon.
Azt kívánjuk, hogy a versenyben értékek, elvek és programok mérettessenek meg tisztességes és egyenlő módon, ne a személyeskedés jellemezze a politikai pártok versengését.
Tisztelt Csabai Lászlóné! Tisztelt Polgármester Asszony! Kérjük, állítsa meg ezt a folyamatot, szólítsa fel párttársait, fejezzék be a mocskolódás politikáját Nyíregyházán.Legyen vége a rágalomhadjáratnak, az uszításnak! Nyíregyháza és a nyíregyháziak nyugalmat és tisztességes közéletet kívánnak!
Őszintén bízva abban, hogy Ön is egyetért velünk:
Tisztelettel:
Papp János, Gégény Béla, Zsarnai Krisztián, Sipos Kund Kötöny, Bordás Béla, Tar Ferenc, Nagylucskai László,Szabó Dénes, Pregitzer Fruzsina, Szalma Tamás, Gosztola Adél, Horváth László Attila, Horváth Margit, Tóth Károly,dr. Tímári Erzsébet, dr. Hadházi Antal, dr. Endreffy Ildikó,Berzeviczy László, Telepóczkyné Farkas Márta, Telepóczky Miklós, Fintor Károlyné
Nyíregyháza, 2013. október 21.
