Kisbolygó

Igen, mindenki meg van terhelve nem kevés emberivel, és ennek ellenére meg kell tanulni együtt élnünk egymással. Tudom, sőt arra bátorítok mindenkit, hogy sokkal szélesebb spektrumon alkalmazza ezt az "elvet", amely egyébként nagyon közel áll a liberalizmushoz, legalábbis olyan értelemben, hogy ez a gyakorlás tényleg felszabadítja az embert. Az, hogy vannak szimpatikusabbak és kevésbé szimpatikusok körülöttünk, nem baj, lehet valakivel jobban vagy kevésbé egyetérteni, az egy réteg, és van valamekkora szerepe, de alatta meghúzódik egy másik réteg, az általános emberi összetartozásé, ahol már nincsenek fajok, nemek, vallások, pártállások, ideológiák, meg hasonló huszadrangú jelmezek, csak egy folyékony tűzgolyó hajszálvékony élhető kérge van, és egy borzasztóan érzékeny egyensúlyi zóna, ahol nekünk, hét milliárdunknak valahogyan életben kell tartanunk egymást. Ennek a második, mélyebb rétegnek a tudata nagyon fejletlen még, pedig jövő anélkül nincs. És ez a tudat csak úgy fog kialakulni, ha merünk elszakadni azoktól a sztereotip megosztó gondolkodásmódoktól, amelyek egyelőre nagyon átjárnak minket, és merünk szembesülni például azzal, hogy mennyire szerteágazóak és összetettek környezetünk "hatásmechanizmusai". Azokat elhanyagolva, vagy jelentőségüket alábecsülve csak durva meglátásaink lehetnek, következtetéseink észelvűek lesznek, márpedig az észelvű következtetésekről egyre világosabban látszik, hogy egy ponton elégtelenné fognak válni, és nem lesznek képesek kisegíteni minket azokból a kátyúkból, amelyekbe éppen most süllyedünk.