Mottó: Isten ne adjon neked békét, csak üdvösséget! (Unamuno)
Értem a fájdalmaidat, nem vagy egyedül. Nekem is van rengeteg tehetetlenség az életemben, és nem azért írok, mert el akarom bagatellizálni a problémáidat. Ezek keserves dolgok, őrült nagy kilátástalanságok, teljesen igazad van. Viszont ilyen súlyú bajok nem most kezdődtek, és nem csak a Kárpát medencében lelhetők fel, az egész történelem és az egész világ tele van szórva hasonlókkal vastagon, és ebből kifolyólag azt kell mondanom, hogy bizonyára az emberi lét részét alkotják. Nem vagyok mazochista, sem bolond, aki direkt sodorja magát reménytelenségbe, gondolkodó ember vagyok, aki a gondolatai és az érzései közötti megfelelő súlyozást keresi már nagyon régóta egész életével, minden tevékenységével, törekvően és a lét mind teljesebb megértésének vágyával. Igen, az ember sokszor padlót fog, sokszor annyira, hogy egyszerűen le kell feküdni aludni, mert már nincs más megoldás, de ez is hozzá tartozik, ilyen pillanatoknak is lenniük kell. Lenniük kell pokoljárásoknak, lenniük kell sötét éjszakáknak, hogy utána lehessenek olyan napfényes reggelek, mint ez a mai például. Azt gondolom, hogy az igazság kimondása fontos, viszont embert meghaladó feladat, és mindenki inkább az életével teheti meg, mint a szájával. Azt is gondolom, hogy az evangélium továbbadása és a politikai ellenállás nem ugyanaz. Hogy mennyiben nem, arról nagyon sokat lehetne vitatkozni, de hogy gyökeresen más, az nem kérdés. Annyira biztosan, hogy az embernek (legalább magában) nagyon el kell választania ezt a kettőt egymástól. És amit még nagyon fontosnak tartok, az a bűnbak keresés leállítása. Az, hogy az a civilizáció, az a kultúrkör, amiben most élünk, ezt nem érti, csak annak köszönhető, hogy el van szállva magától ősidők óta. Egy önzésen felnőtt, sőt azt szentesítő, törvénybe iktató, arra egész felépítményt felhúzó, rendező elvnek egyedül azt elfogadó világrésztől nem is lehet várni azt, hogy tisztára hozza ki magát. Viszont nekünk nem kell utána menni, mi nézhetünk a mélybe, és mutathatjuk be az alapvető értékeket, mint ahogy Jézus is tette a Számára sem igazán barátságos és megértő közegben. Ezek nagyon fontos szempontok, és hidd el, hogy nem azért írom, mert támadni akarlak, hanem azért, mert nem jó ez így, mert valami mást kell tennünk. Szeretlek, elfogadlak, Veled vagyok, és csak azt mondom, hogy nem lehet a keserűségeink miatt megállni! Én se tudom, hogy merre vezet az út, egy lépésnél tovább egyébként senki se lát, de keresni kell, és az nem megoldás, hogy nem keressük, csak azzal hadonászunk, ami éppen a kezünk ügyébe esik. Nagyon szeretném, ha ezt sokan értenék! Jézusért szeretném. Mert nem akarom, hogy az Ő öröksége egy széthulló, önmagával meghasonló, önmagán túljutni nem tudó civilizáció halálával együtt elenyésszen. (Egyébként nem fog.)
