A létezés erői
Lehetséges-e, hogy van a világban bizonyos mennyiségű élet, amit titokzatos módon elosztunk egymás között? Lehetséges-e, hogy mindig valakinek a terhére élek... minden pillanatban valaki éppen halott énhelyettem? Lehetséges-e, hogy az élet erői szétaprózódnak közöttünk... kenyérré, almává, hővé és hűséggé, szerelemmé, betegségek millió kínjává... egészen az egyénig? Mindenből megkapod, ami a Te részed. És előfordulhat, hogy amikor egyszer innál, már nincs vized, és amikor elhinni kéne valamit, nem hiszed... mert elfogyott a víz és elfogyott a hit, ami a részed volt? Lehetséges-e, hogy ennyi és ennyi nevetés van, és ennyi meg ennyi sírás a világban... annyi meg annyi hideg, amit meg kell fázni... az ételnek annyi és annyi hiánya? Ha eszel... valahol ez az íz hiányzik egy ínynek? Mert ha igen, akkor úgy nevess, hogy valakinek a sírása ez, és sírj sokat és vidáman, valahol nevetnek érte, valakit megváltottál a nevetésre. Ha fázol, a kínod melegként enyhít valakit, valahol... s az önként fázók lehelete ellene fordul a világnak. Lehetséges ez?
Részlet Popper Péter az Istennel sakkozás kockázata című könyvéből
